GRÜNWALD | TŰZIVIZ TARTÁLYOK

BUDAPEST - PÉCS - MOSONMAGYARÓVÁR - GYŐR - TÜRJE - MISKOLC - DEBRECEN - SZEGED

Z.E.H. KFT. KAPCSOLAT

Gyors árajánlat kérelem

Telefon:

+36 (30) 220 - 7925

Tel.: +36 (1) 700 1442 

Fax: +36 (1) 700 - 2206

E-mail: info@tartalyhaz.hu

AKCIÓ

Minden megrendelt tűzivíz tartályhoz, akció ideje alatt, ajándékkal kedveskedünk!

A BELTERÜLETI ÉS KÜLTERÜLETI VÍZRENDEZÉS ÖSSZEHANGOLTSÁGÁNAK HIÁNYA

PRIVÁCZKINÉ HAJDU ZSUZSANNA

ATIKÖVIZIG

 

A téma kiválasztását a munkám során tapasztalt, a síkvidéki belterületi és külterületi vízrendezés összhangjában feltárt problémák indukálták. Szakirodalmi kutatásaim során azonban meglepődve tapasztaltam, hogy az 1990’-es évek végétől is már sok szakirodalmi anyagot találtam e témában, majd az 1999-2000-es évek belvizes eseményeiről is több szakcikk jelent meg. Dolgozatom a műszaki gondok mellett a jelenlegi gazdasági és jogi környezet változásából adódó nehézségeket is vizsgálja.

 

1. Engedélyezési (jogi) folyamat ellentmondásai

 

2003. évben a vízügyi hatósági és kezelői funkciók szétválasztásával a vízjogi engedélyezési eljárások első lépésben a Vízügyi Felügyeletekhez, majd 2004-től a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségekhez kerültek. Jelenleg a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságok (röviden: vizigek) – a hatóság megkeresése esetén – szakvéleményezőként vesznek részt a vízjogi engedélyezési eljárásokban.

A vizigek elvesztve hatósági jogkörüket már nem rendelkeznek átfogó információval a működési területükön folyó és tervezett fejlesztésekről, beruházásokról, így a vízrendszereket érő többlet vízterhelésekről sem. Antagonisztikus ellentét, hogy a vízkárelhárításért felelős szervezeteknek – a vizigeknek és a vízgazdálkodási társulatoknak – nincs teljes körű információjuk döntési helyzetben egy-egy intézkedés meghozatalához!

 

Az engedélyezési eljárás során az engedélyező hatóság csak a közvetlen befogadó csatorna kezelőjétől kér/kért befogadói nyilatkozatot. (A 379/2007.(XII.23.) kormányrendelet ebben változást jelenthet, mert a víz útját a fő befogadóig kell a tervezőnek végigkövetnie mennyiségi és minőségi szempontból is.) Néha előfordul, hogy az önkormányzatoktól a letelepülni szándékozó beruházók még a realitások (nem áll rendelkezésre elegendő vízelvezetési kapacitás) ellenére is „befogadói nyilatkozatot” kapnak az önkormányzati kezelésű csatornák esetében. A vízrendszerek összefüggéseit nem ismerve könnyen előfordul, hogy a rendelkezésre álló kapacitásokat meghaladó kontingensek kerülnek engedélyezésre egy-egy vízrendszer esetében.

 

Példaként mutatom be Hódmezővásárhelyen a Hódtó-Kistiszai főcsatorna többletterheléseit, melyek a belterületi fejlesztések kapcsán többlet terhelésként jelentkeznek az ATIKÖVIZIG kezelésében lévő külterületi csatornaszakaszon:

 

Terhelés eredete

 

Terhelés ( l/s)

 

Hódtó-Kistiszai főcsatorna kapacitása (l/s)

Befogadói kapacitás

 

Hódtó csatorna kertvárosi szakaszáról

400

 

 

INTERSPAR áruház

344

 

 

Interspar körforgalom

28

 

 

LIDL áruház

107

 

 

Kakasszéki csatorna

876

 

 

TESCO áruház

522

 

 

TESCO autómosó

3

 

 

ALDI áruház

72

 

 

Városi záportározó túlfolyó

1200

 

 

Városi strandfürdő (időszakos, becsült)

11

 

 

Összesen az ATIKÖVIZIG/városi szakasz csomópontnál

3562

3900

megfelel

Szennyvíztisztító telep

230

 

 

Nyomásszéli csatorna (korlátozással!)

1000

 

 

Összesen

4792

4460

nem felel meg

Forrás: ATIKÖVIZIG irattára, készítette: Dudás Edit és Versegi László

 

A jogi problémák között említem meg az önkormányzati művek rendezetlen jogi helyzetéből adódó hiányokat. 2007. évben egy országos ÁSZ vizsgálat kapcsán vettünk részt a települések belvízvédekezését/helyi vízkárelhárítási tevékenységét elemző munkában. Kiegészítve a hatósági felülvizsgálatok tapasztalatával, szinte általánosan elmondható, hogy a működési területünkön lévő települések (kevés kivétellel) nem rendelkeznek a település teljes területét átfogó belterületi csapadékvíz-elvezető rendszerre vonatkozó üzemeltetési vízjogi engedéllyel. Ehhez kapcsolódóan csak kevés település rendelkezik korszerű, naprakész helyi vízkárelhárítási tervvel. Így a védekezési munkálatok sikere nagyon is kérdéses. A pályázati lehetőségek arra ösztönzik az önkormányzatokat, hogy a településre vonatkozó vízjogi engedélyezéses háttér rendezett legyen, hiszen csak így pályázhatnak EU-s források igénybevételére.

 

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a mai magyar jogrend, a kapcsolódó szakmai szabályozások állandó változásait, már lassan az a szűk szakmai kör sem tudja követni, amely napi szinten foglalkozik e témákkal. Sok és nehezen kezelhető a jogszabályok tömege. (Reich Gy.-Printz J.)

 

A településrendezési terv hivatott arra, hogy a települések koncepcionálisan meghatározzák a településeik fejlődési irányát. Az ehhez kapcsolódó vízrendezési munkarész ad arra lehetőséget, hogy a távolabbi kapacitásigényeket, elvezetési irányokat, szükséges fejlesztéseket előrelátóan tervezhessék meg, készen arra, hogy adott esetben pályázati forrás igénybevételével, vagy a beruházóra hárítottan a szükséges fejlesztéseket megvalósítsák.

Sajnos gyakorta előfordul, hogy a rendezési tervvel kapcsolatos vizig észrevételek a település vezetőihez nem jutnak el, így a konkrét fejlesztések megvalósításakor „bukik ki” a kapcsolódó vízrendezési beruházási igény.

 

A záportározók létesítésének egyik gátló tényezője lehet a rendelkezésre álló terület hiánya. A településrendezési tervben időben kijelölt (esetleg mélyfekvésű, vízállásos) területet, melyet építési tilalommal védenek, az önkormányzat nagyobb eséllyel tud a valóságban is megszerezni.

 

2. Kezelők/tulajdonosok/üzemeltetők/érdekeltek

 

Több kormány-előterjesztés foglalkozott már a vízelvezető rendszerek tulajdonosi/kezelői/üzemeltetői körének össze-visszáságából adódó problémákkal. Az engedélyezés és leginkább a belvízvédekezési tevékenység során a tulajdonnal járó felelősség kérdése számtalan peres ügyet is keletkeztetett.

 

Jelenlegi helyzet: a Magyar Állam tulajdonában lévő forgalomképtelen (a 22/1996.(XI.29.) KHVM rendelet alapján) főműveket a vízügyi igazgatóságok kezelik. A jogszabály alapján forgalomképes művek kezelői jogát a 2000. évet követően a megyei FVM Hivatalok (ma MGSZH) vették át. A Vízgazdálkodási Társulatok üzemeltetésre átvették e műveket, valamint a társulati (jegyzett tőkében szereplő) műveket kezelik és üzemeltetik, esetenként az önkormányzatoktól átvett csatornákat, szivattyútelepeket is. Természetesen jelen van a magántulajdon is a vízrendezési művek terén (csatornák, drén-rendszerek, szivattyúállások, stb.), tovább bonyolítva a rendszert.

 

A vízrendszerek elemei még az önkormányzati tulajdonban és kezelésben lévő belterületi és külterületi csatornák. A belterületi csatornák helyzete jobb, de a külterületi, önkormányzati csatornák talán a „legsötétebb” elemei a rendszernek: sokszor az önkormányzatnak nincs is tudomása arról, hogy a csatorna egyáltalán létezik! A 2005. és 2006. évi belvízi elöntések kapcsán vált nyilvánvalóvá több település számára, hogy a külterületi csatornák jó állapotba hozása kulcsfontosságú a település belvízmentesítésének érdekében. Területünkön Szatymaz és Balástya településeket emelném ki, ahol az említett belvízi „tapasztalatok” alapján 2006-2007. években átfogó terv készült a települések külterületi vízrendezésére.

 

A csapadékvíz-elvezetés rendszere csak akkor működik hatékonyan, ha a területen lévő művek jó állapotban vannak, és rendszerszemlélettel folyik üzemeltetésük, fenntartásuk és fejlesztésük is! Tehát a belterületek víztelenítése csakis a külterületi művekkel történő összhangjának megléte esetén hatékony, hiszen a rendszer elemei egymásra épülnek, egyetlen elem rossz állapota az egész rendszerre kihatással van.

Nem áttérve a gazdasági folyamatok elemzésére, de az eltérő tulajdonosi/kezelői kör eltérő pénzügyi forrásokat, ennek megfelelően eltérő műszaki állapotokat is jelent a vízrendszer elemei között.

 

A vizigek tevékenységük és szakvéleményezésük során szem előtt tartják a vízgyűjtőkön alapuló rendszer-szemléletet!

 

Fontos, hogy az adott fejlesztésből adódó többlet csapadék elvezetése kinek az érdeke?! Az a korábbi elvárás, hogy az állam minden feladatot megold, már nem helytálló. Sajnos, a jelenlegi gyakorlat alapján, hogy a vizigek kezelésében lévő főművek fejlesztésére nincs állami forrás. (A vizigek egy-egy térségi igényű fejlesztés esetén pályázati források igénybevételéből tudnak fejlesztési forrásokat allokálni.) Az érdek határozza meg, hogy a fejlesztés költségét kinek kell viselnie. A pályázatokról és a költségek viseléséről a gazdasági folyamatoknál részletesebben szólok.

 

3. Gazdasági kérdések

 

Az utóbbi években – a „multik” megjelenésével a belterületek és a települések közvetlen környezetének (korábban külterületek) fejlődése jelentős méreteket öltött: plázák, bevásárló központok, ipari parkok, lakóparkok létesültek. Természetes igényként a települések belterületi burkolt úthálózata is fejlődik. (Nem e dolgozat közvetlen témája, de az épülő autópályák és autóutak a Dél-Alföldön is évről-évre fejlődnek, nagymértékben beleavatkozva a területi vízrendezés „életébe”.) A fejlesztési területek többnyire mélyfekvésű, esetenként vízállásos területek, melyeket eddig kihagytak a beépítésre szánt területek közül.

Az épített környezet védelme érdekében (a beruházások által több tíz, százmilliós, milliárdos értékeket hoznak létre) a csapadékvíz-elvezetés igénye is megnő.

 

Néhány példa az utóbbi évtizedben engedélyezett, belterületi, nagy burkolt felülettel rendelkező beruházásról Szentesen és Kecskeméten, melyek többletterhelésként jelentkeznek a külterületi befogadóknál:

 

Engedélyes

Település

Mértékadó csapadékvíz terhelés (l/s)

Befogadó megnevezése

Tesco Globál Áruházak Zrt.

Szentes

101,7

Talomi II. ág

LIDL Magyarország Kereskedelmi Bt.

Szentes

115,2

Attila u. - Ipartelepi út torkolatában levő városi csapadékvíz csatorna

AUTARK Kft.

Szentes

118

Záportározó

ALDI

Szentes

124,56

Talomi I. ág - Kurca

Park Center

Szentes

163,8

Talomi I. ág - Kurca

Összesen

Szentes

623,26

 

POLUS RÓNA

Kecskemét

78

városi csatorna

Fészek Hungária Kft.

Kecskemét

225,5

Halasi úti városi csatorna

Metro Kereskedelmi Kft.

Kecskemét

216,8

Alpár - Nyárlőrinci belvízcsat.

AUCHAN Magyarország Kft.

Kecskemét

5,9

Záportározó - Csalános csat. –
Félegyházi vízfolyás

EREGO Zrt. Fémhulladék gyűjtő

Kecskemét

55,2

Csukásér

Tesco Globál Áruházak Zrt.

Kecskemét

3,45

Záportározó

Összesen

Kecskemét

584,85

 

Forrás: ATIKÖVIZIG Környezetvédelmi és Víziközmű Osztály irattára, készítette: Dudás Edit

 

Az önkormányzatok feladatai rendkívüli mértékben megszaporodtak az utóbbi években, a feladatok ellátásához rendelt pénzeszközök szűkösek. Az egészségügyi és oktatási intézmények, egyéb fontos önkormányzati feladatok mellett a belterületi vízrendezés feladata szinte eltörpül. Az olcsó, értéktelen területek fejlesztési területté történő bevonása árbevételhez juttatja az önkormányzatokat, lehetővé téve más fontos feladat pénzügyi fedezetének megteremtését. Azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy a csapadékvíz-elvezetés lehetőségének rendelkezésre állása ugyanolyan követelmény a beruházó részéről, mint az elektromos energia-ellátás, az ivóvíz és egyéb infrastruktúra megléte. Tapasztalataink alapján a beruházó, ha még a korai tervezés időszakában tudomást szerez a szükséges kapacitás biztosításának beruházási igényéről, úgy azzal „természetesen” számol. Elengedhetetlenül fontos az önkormányzatok és a tervezők szerepe a korai „felismerésben”. Jó példája az előre megfontolt tervezésnek a hódmezővásárhelyi biogáz üzem tervezése, ahol a víziközműveket tervező a tervezés folyamata közben is már tájékozódott a közvetlen és közvetett befogadók állapotáról, kapacitásáról. Így a területről érkező csapadékvizek az üzem területén kialakított 2 db záportárózót követően kerülnek csak be a befogadó csatornákba. A befogadók kezelőivel már a létesítési engedélyes terv készítése során is egyeztetni kell a kialakítandó üzemrend kapcsán, valamint az engedélyezési terv a felek közös megegyezése alapján kerül kidolgozásra. Így jelentősen lecsökkenthető az engedélyezési folyamat időtartama is.

 

Fenntartási pénzeszközök hiányával kapcsolatban már a tulajdonosok, kezelők témával foglalkozó részben is foglalkoztunk. A művek fenntartására, üzemeltetésére fordítható állami forrás az utóbbi években folyamatosan és nagymértékben csökken, a vízgazdálkodási társulatok és az önkormányzatok forrásai is szűkösek. A magántulajdonú csatornák állapota a termelő hozzáállásától és pénzügyi lehetőségeitől függ.

 

Az ATIKÖVIZIG tevékenysége során igyekszik a rendszerszemlélet elvén alapulóan irányítani a fenntartási, a preventív és a területen megjelenő egyéb források felhasználását. A 2005. és 2006. években a működési területünkön végrehajtott nagymértékű preventív belvízvédekezési tevékenységet az FVM Csongrád Megyei Hivatalának, a Csongrád és Bács-Kiskun Megyei Védelmi Bizottságok közös akaratának megfelelően az ATIKÖVIZIG koordinálásával végeztük el. A munka kapcsán a települési önkormányzatok igényeit szem előtt tartva, a területünkön működő társulatokkal összehangoltan, rendszerszemlélettel hajtottuk végre a beavatkozásokat. Ennek köszönhetően a 2005. és 2006. évi belvízi károkozás mértéke nem volt jelentős.

 

A jelenlegi pályázati rendszer, melyből a vízrendezéssel kapcsolatos fejlesztések megvalósíthatóak, még bonyolultabbá teszi a fejlesztések sorsát. A települések és a vizigek a regionális ROP forrásokból tudnak vízrendezéssel kapcsolatos fejlesztésekre pályázni. A vízgazdálkodási társulatok számára az EMVA forrás áll rendelkezésre. (Nemzetközi forrásokból is lehet vízrendezéssel kapcsolatos fejlesztésekre pályázni, de általános és jellemző a ROP és EMVA források felhasználása.) A több kezelőt is érintő vízrendszer fejlesztése esetén gond lehet, ha a közbenső elem fejlesztése nem, vagy későn valósul meg. A pályázatok bírálói a vízjogi engedélyezési eljárásban bízva mindent megtesznek, hogy a fejlesztési forrásokat hatékonyan használják fel. Ennek ellenére valószínűsíthetően jelentkeznek majd problémák, mint ahogy alapvetően ez a többszereplős rendszer sem optimális a vízrendezés terén.

 

 

4. Műszaki gondok

 

A síkvidéken jellemzően nehezíti a csapadékvíz elvezetést a csatornák kis esése, valamint a talajvízszint terepszint közeli magassága. Ezek együttes előfordulása a belterületeken tartós elöntést okozhat, s gyakorlatilag csak szivattyúsan avatkozhatunk be hatékonyan a belvízmentesítésbe.

 

A kül- és belterületről származó lefolyásjellemzők különböznek. Egyik legnagyobb eltérés a fajlagos lefolyási csúcs értékében van, amely a belterületen többszöröse a külterülethez képest. Ezen csúcsok azonban nagyon ritkán esnek egybe. A belterületek vonatkozásában inkább a nyári heves záporok mértékadóak és jellemzően erőteljes árhullámok alakulnak ki (Pálfai I.).

 

A belterületeken belüli burkolt felületek arányának jelentős növekedése éppen a csúcsidejű csapadékvíz-mennyiséget növelte meg oly mértékben, melyet a külterületi csatornák már nem képesek beavatkozások nélkül elvezetni. Ezért a belterületi vizeket a külterületi befogadóba vezetés előtt átmenetileg tározni kell.

 

A védett vagyon értéke is jelentősen megnőtt, amely a csapadékvíz területen tartását már nem engedi meg még néhány órára sem.

 

További gond, hogy a belvízrendszereket érő terhelés nem csak a belterületek vonatkozásában nőtt/nő meg, hanem a síkvidéki területek jellegzetességeként a csatornák egyéb befogadóként is funkcionálnak. Egyik fontos feladatuk a települési tisztított szennyvizek fő befogadókig történő eljuttatása. A 91/271/EEC irányelv rendelkezik a települési szennyvizek tisztításának ütemezett megvalósításáról, így ezen a téren fejlődés várható. A szennyvíztisztító telepek létesítésével és kapacitásának fejlesztésével a csatornákat többletterhelés éri mennyiségi és minőségi vonatkozásban is: korábban a nyári időszakban száraz medret állandó, rendszeres vízhozam táplálja, mely tápanyagban dús, így a mederben a vízinövényzet túlburjánzását okozza. A Dél-Alföld egyes területein jellemző a termálvíz elvezetés is, valamint jelentős arányban vannak kettős működésű rendszerek, melyek éppen a nyári záporok időszakában teltek öntözővízzel.

 

A mélyfekvésű, értéktelen területek beépítésével/feltöltésével a települések elveszítik rendszerint utolsó, természetes záportározójukat is. A kapillárisokon feláramló talajvíz veszélyeztetheti az építményeket, ha megfelelő védelemről nem gondoskodnak, valamint e területek belvízmentesítése rendszerint többlet műszaki megoldást igényel és költségesebb is. (Pl. Makó ipari park)

 

A korábban vízvisszatartásra is igénybe vehető területek beépítésével az e helyen keletkező csapadékok egyértelműen többlet terhelésként jelentkeznek: drasztikusan lecsökken az összegyülekezési idő, a beszivárgás a burkolás arányában lecsökken és a védett értéknek megfelelően a méretezés alapjául szolgáló csapadékintenzitás is nőhet.

 

„Szakmai nonszensz az ún. belterületi vízrendezés fogalma”, írja Körmendy Imre a „2006. évi L. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi XXVIII. törvény módosításáról „az épített környezet alakításáról és védelméről” szóló törvény korszerűsítése kapcsán. „A víz nem ismeri az igazgatási határokat. Az elmúlt évek tapasztalatai ékesen bizonyítják, hogy a külterületek vízelvezetésének gondjai, hiányosságai a belterületet veszélyeztetik, és viszonosság ugyanúgy fennáll; a belterületi karbantartás hiánya a mezőgazdasági területeket is veszélyezteti. Az új beépítésre kijelölt területeknél a települések (és a tervezők) nem számoltak övárkok létesítésének a szükségességével, másutt a történeti településrészek megőrzésével (szűk, a beépítés miatt bővíthetetlen vízfolyás-szakaszok) egyidejűleg nem terveztek záportározót, stb.”

 

A fentiek összegzéseként a belterületekről (fejlesztési területekről) érkező nagy csúcs-vízhozamú csapadékok mennyisége meghaladja a külterületi csatornák rendelkezésre álló kapacitását. A síkvidékre jellemzően, időnként nagy távolságról (akár 80-100 km!) érkeznek a csapadékvizek a főbefogadó folyókba. Árvízi szituációban megszűnik a gravitációs bevezetés lehetősége, ilyenkor csak szivattyús átemeléssel lehetséges a beemelés. Nyilvánvaló, hogy a rendszer kapacitás-fejlesztése ilyen hosszan, ilyen volumenben nem gazdaságos, ezért a keletkezés helyéhez közel kell a megfelelő megoldást kidolgozni.

 

A terveket a jogi, gazdasági, tulajdonosi és műszaki megközelítésben egyaránt vizsgálni kell annak érdekében, hogy a helyzethez illő, hatékony és megvalósítható megoldást találjunk az adott problémára!

 

 

5. Lehetséges megoldások

 

A legfontosabb: a tervezett fejlesztések egyeztetése a vízrendszer elemeinek (csatornák, szivattyútelepek, átemelők) kezelőivel (önkormányzat, VGT és vizig). A vízrendszerbe történő beillesztésnek műszaki feltételeit a kezelőkkel egyeztetve kell meghatározni, több szereplő esetén mindegyik féllel szükséges az egyeztetéseket lefolytatni.

 

Az építési törvény 2006. évi módosításával a törvény kimondja: „a települések rendezése során a település közigazgatási területére hulló felszíni csapadékvíz összegyűjtését és helyben tartását vagy szakszerű és ártalommentes elvezetését, kezelését - az adottságok és a lehetőségek figyelembe-vételével - biztosítani kell”. Ez megerősíti a vízjogi engedélyezés során eddig is alkalmazott vízügyi előírásokat, szabályozásokat (Körmendy I:).

 

Sokszor felvetődik a településtervezők részéről, hogy külön a településre készült csapadékvíz-elvezetési (tanulmány) terv nélkül a rendezési terv részeként nem lehet e kérdést kezelni, a feladatot megoldani. A legkorábbi, ’50-es évekbeli rendezési tervekhez készülő ún. közmű szaktanácsok (még nem forrott ki önálló alátámasztó munkarésszé) is foglalkoztak e problémával, és nagy vonalakban legalább a kritikus pontokat érintették, arra felhívták a figyelmet, s tartalék területeket biztosítottak. Amikor a településszerkezeti tervben új beépítésre szánt távlati területeket jelölnek ki, akkor természetszerűen nem állhatnak komplex tervek rendelkezésre, amelyek ezeket az új területeke is figyelembe vették. Vannak azonban a településtervezéssel foglalkozó szakembereknek olyan áttekintő ismerete, aminek alapján a kényes pontok kiszűrhetők, és a további tervezés számára kijelölik a sarokköveket. Természetesen ez jelentheti azt, hogy egy új terület vagy egy jelentősen átépülő terület szabályozási tervének készítése előtt, esetenként annak részeként előfeltétel a csapadékvíz-elvezető hálózat terveinek elkészítése vagy módosítása (Körmendy I.).

 

A mélyfekvésű területeket a jogszabály rendelkezései szerint vízjárta területté nyilváníthatja az önkormányzat (a 21/2006. (I.31.) kormányrendelet foglakozik a vízjárta területek használatáról és hasznosításáról) rendelkezései alapján, a településrendezési tervben építési tilalmat (ill. korlátozást) rendelhet el. Ebben az esetben mértékadó belvízi helyzetben akár vésztározóként használható a terület annak érdekében, hogy a beépített területek elsődleges belvízmentesítését biztosíthassák a védekezésben résztvevők (pl. az önkormányzat is). Ezen területeken időszakosan a víz kint hagyható. Alkalmas területhasználati mód lehet ezeken területeken a „nádas, vízállásos terület”, esetleg „rét, legelő”. 

 

Vízkormányzással a külterületi vizek visszatarthatóak, erre a vízgazdálkodási törvény és a belvízvédekezéssel kapcsolatos jogszabályok, méretezési irányelvek is feljogosítják a védekező szervezeteket. Ezzel a megoldással akkor élhetünk, ha a vízkormányzáshoz van rendelkezésre álló műtárgy a területen, s a külterületi vizek visszatartásával esetleg egy másik településen nem okozunk belvízi elöntést. (A síkvidéki csatornákon több tíz km hosszban több település is „fel van fűzve” egy-egy belvízgyűjtő csatornára.) Erre mutat jó példát Makó esetében a 2008. évi megállapodás: a belterületi csapadékvíz-rendszer fejlesztése esetében a külterületi befogadók kapacitása korlátot jelent. Átmeneti megoldásként a területen működő Tisza-Marosszögi VGT a külterületi vizek visszatartásával tudja biztosítani a belterületek belvízmentesítésének prioritását, ameddig a záportározó meg nem épül. A kapacitáshiányt pótló vízkormányzás/vízvisszatartás csak átmeneti megoldás lehet, a területen mezőgazdasági termelést folytatóknak továbbra is biztosítani kell termelés biztonságát.

 

A területen belvízvédekezést folytatók (önkormányzatok, vgt-k és vizigek) összehangolt tevékenységével az elöntések okozta kár jelentősen mérsékelhető, ehhez azonban átlátható ismeretekkel kell rendelkeznie minden résztvevőnek!

 

Megoldás lehet a csúcsidejű vizek tározása település (ill. településrészek) szintjén létesített, esetlegesen többcélú záportározókban (pl. tüzivíz tározó, öntözővíz, jóléti tározó, természetvédelmi érdekeket szolgáló tározó, havaria esetén szennyezés lokalizálására, stb.). Talán ez a leghatékonyabb megoldás a belterületi és a külterületi rendszerek összhangjának megteremtésében. A gondot a rendelkezésre álló terület hiánya jelentheti. A záportározók létesítésével irányított elöntést okozhatunk, míg kapacitáshiány esetén a csatorna mentén fog elöntés kialakulni. Érdekes engedélyezési eljárás volt 2008. tavaszán: a csongrádi Felső- főcsatorna mentén kialakítandó záportározó esetében az engedélyezési eljárás során írta elő a hatóság, hogy természetvédelmi érdekből – természetközeli gyepterület védelme érdekében – milyen pótlólagos műszaki megoldásokat kell alkalmazni. Így a „átlagos” záportározóból természetvédelmi érdekeket is szolgáló víztározó épül, mintegy 20%-os többletköltséggel.

Kiskunfélegyháza városának 2008. évi elvi engedélyes terve már figyelembe veszi a befogadó Félegyházi vízfolyás korlátozott kapacitását, ezért az 1 db meglévő záportározó mellé még 2 db összesen 5,5 ha felületű, 8700 m3 kapacitású záportározót terveztek a város csapadékvíz-rendszerének fejlesztése során. Hódmezővásárhely településrendezési terve 2007. év végén kijelölt 2 db területet – egyet a Hódtó-Kistiszai főcsatorna mentén, egyet a Nyomásszéli csatorna mentén –, melyeket nevesített záportározó céljára.

 

Természetesen a többlet csapadékvizek tározása a külterületi, egyéb kezelésű csatornák mentén kialakított tározókban is megoldható. Hatékonysága csak abban az esetben számottevő, ha a településhez közel kerül kialakításra. A megfelelő terület rendelkezésre állása szintén korlátozott (morfológiai, tulajdonosi problémák).

 

Példaként említeném, hogy a Kecskemét délkeleti részén található Auchan áruház területéről az áruház saját területen létesített záportározóból szivattyúsan kerül a csapadékvíz a VGT kezelésében lévő csatornába. A terület jövőbeni fejlesztése során további egyedi záportározók létesítése válhat indokolttá. Alternatívaként megvizsgálandó lehet a viszonylag rövid szakaszú társulati kezelésű csatorna bővítése, majd ennek befogadó csatornája, az ATIKÖVIZIG kezelésében lévő Félegyházi vízfolyás felső szakaszán meglévő nádas, vízállásos területen lehetne egy nagyobb méretű záportározót kialakítani. Természetesen az érdekeltek pénzügyi bevonásával.

 

A fenntartható fejlődés egyik - Európában megerősödő – kritériuma a csapadékvizek kezelése (Körmendy I. 2006.). Egy ideig elvezetésről beszélt és gondolkodott a szakma, de a beépített területek növekedése és azokon belül a burkolt felületek arányának gyakran elképesztő túlsúlya a városokban félsivatagi, esetenként sivatagi klímát idézett elő, a záporok gyors és jelentősen megnőtt mennyiségű lefutása meg a csatornahálózatban, a befogadóban és a tisztító telepeken okozott alkalmanként megoldhatatlan gondot. Ezért - ezeken a területeken - előtérbe került a csapadék-vizek gyűjtése, tárolása és ütemezett, helybeli felhasználása. Németországban pl. az épületek pinceszintjén létesülnek esővíztároló tartályok, s az itt összegyűjtött vízzel a kertet öntözik, vagy a WC-k öblítésére használják.

 

Talán a vízkészletek korlátozottsága fogja elősegíteni a záporcsapadékok hasznosíthatóságának előtérbe kerülését. A várható vízhiány miatt a szakembereket régóta foglalkoztatja a települési tisztított szennyvizek „szürke” vízként hasznosítása. Számos problémával kell/kellene megküzdeni még e téren, ezért gyakorlatban való hasznosítása még nem terjedt el azokban a régiókban sem, ahol valóban probléma a hasznosítható vízkészlet.(Somlyódy L.-Buzás K.-Clement A.-Licskó I.)

 

A korszerű (ill. régi, de újra felfedezett módszerek: gondoljunk csak nagyanyáink korában az eresz-lefolyóhoz állított hordóra, ahonnan a konyhakertet öntözték…) helyi vízgazdálkodási elvek településszintű, ill. beruházás szintű alkalmazásával csökkenthetőek a vízrendszerek terhelései: áteresztő burkolatok (beszivárgó vízmennyiség növelésével csökkenthető a lefolyó vízmennyiség) és egyéb, lefolyást késleltető beavatkozások (pl. egy-egy beruházáshoz kapcsolódó kisméretű záportározó) alkalmazásával. Elképzelhető, hogy az áruházakat, bevásárlóközpontokat körülvevő hatalmas parkoló-felületek váljanak átmeneti záportározóvá (pl. megengedjük, hogy 0,5-1 órára elöntés alatt maradjon a terület).

 

Természetesen a vízelvezető-rendszerek tervezésénél más, pl. vízminőségi előírások, felülírhatják a vízrendezési elveket, így adott esetben esetleg csak több megoldás együttes alkalmazásával érhető el a megfelelő eredmény.

 

 

6. Összefoglalás

 

A kulcsszó: rendszerszemlélet! A vízrendszereket érő terhelések útját a bevezetés helyétől a fő befogadóba történő bevezetésig végig kell követni. A vízkészletek veszélyeztetettségével előtérbe kell kerülnie a jól átgondolt (bel)vízgazdálkodásnak. Az engedélyező hatóságnak kell a vízrendszerek kapacitását figyelembe véve az engedélyeket körültekintően kiadni és a szereplők bevonásával a szükséges előírásokat megtennie. A tervezőknek is rendszerszemlélet figyelembevételével kell gondolkodniuk. A vizigek (esetenként a VGT-k bevonásával) ezt a munkát szakmai ismereteikkel messzemenően segíthetik. A belvízreform elképzeléseinek belterületi vonatkozásaihoz jól illeszkednek a vízvisszatartásra vonatkozó törekvések is.

A belterületek és külterületek vízrendezésének összehangolása sürgető feladat, mindannyiunk közös felelőssége!

 

 

IRODALOM

 

Cserkúti A.: A külterületi és a települési vízrendezés kapcsolta síkvidéken. Magyar Hidrológiai Társaság XVI. Országos Vándorgyűlés, II. kötet Kecskemét, 1998. július 5-6., 646-657.

DARFT: Dél-Alföldi Régió Környezeti állapota. Helyzetelemzés. Munkaanyag, 2005.05.06.

Körmendy I.: Az építési törvény aktuális módosításának településrendezési újdonságai. Kézirat. Budapest 2006. április.

Magyar Kormány: Nemzeti Környezetvédelmi Program. 2007.

Pálfai I.: A kül- és belterületi vízrendezés kapcsolata, Szempontok az MI-10-476 sz. műszaki irányelvek vízrendezéssel foglalkozó részeinek kidolgozásához. Kézirat. Szeged, 1998.

Pálfai I.: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei. VGI, Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékozató 1988.

Pálfai I.: Belterületi belvizek. Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlés 2000. július 5-6. (Pálfai I: Belvizek és aszályok Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Kft, 2004., 172-177)

Pálfai I.: Belvíz a települések belterületén - A vízelvezetés helyzete Orosháza belterületén. Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlés, Veszprém 2000. július 5-6. (Pálfai I: Belvizek és aszályok Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Kft, 2004. 155-171)

Pálfai I.: Felhőszakadás Orosházán. Vízpart 2002. évi 1. szám (Pálfai I: Belvizek és aszályok Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Kft, 2004., 178-179)

Reich Gy.-Printz J.: A települési vízgazdálkodás intézményi dilemmái Vízügyi Közlemények 2000. évi 3-4. füzet, 669-704

Somlyódy L., Buzás K., Clement A. és Licskó I.: A települési vízgazdálkodás stratégiai kérdései. Vízügyi Közlemények 2000. évi 3-4. füzet, 625-666

SZTE TTK Természetföldrajzi Tanszék: Csongrád Megye Környezetvédelmi Stratégiája és Operatív Programja. I. Helyzetértékelés, Szeged, 2000. szeptember

Wisnovszky I.: Cél, biztonság és korszerű megoldás elvei a belterületi vízrendezés terén. Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlés, II. kötet Győr, 1998. június, 331-343.

Forrás: http://www.hidrologia.hu/vandorgyules/26/3szekcio/PrivaczkineOK.htm